Az élet filozófiája
Kitépi szárnyadat, tövestül szaggatja, vér buggyan tövében, s a savas eső megmarja, elveszett sikolyok, ürességbe tátogó népek, mind csak egyért harcol, hogy lenézhesse a pórnépet, tehetség, ész, s mi minden mi jó falat, rühes zsarnok kutyák martaléka marad, s ha a társadalom nagyjai a megfelelők lennének, nemhogy hibát ritkán ejtenének, de alázattal beismernének, s ha úgy bizonyulna, hogy akad ki valóban jobban tudja, s nem csak száját koptatja, azt szíves-örömest meghallgatja...Forgatag, nyáj, csorda, bégetve, taposva, egymás hibáiba zuhanva, fényplakátok, giccsfeliratok halmazát imádva, vonul, vonul vesztébe, s ha lenne ki felbéget, az sarokba szorítva kutyák martaléka...ez ez a mai világ kinézete, apraja és nagyja...s te is csak egy vagy ki halad minduntalan beletörődve, de érezvén legbelül a tőrt mi bégetésre késztetne, s csak a te döntésed, hogy szürke vagy hősi áldozat, így is úgy is te vagy kit könyörtelenül áldoznak...s mikor a penge élén táncolsz már kis eséllyel ugyan, de mégis ugorj le, s legyél azon, hogy a társadalom hibáit belássa, s beismerje...s ne martalékként a vágóhíd földjén végezze...(ja amúgy ezt már nagyon régen írtam, csak valamiért nem tettem közzé, talán véletlen, szóval most itt egy kis plusz ajándék, no persze ajándék lónak ne nézd a fogát...)
