Egy kis múlt idézés

Jut eszembe nem is írtam, hogy nyáron voltam Szigeten, iszonyat jó volt, igaz leöntöttek sörrel és majdnem rám esett egy csávó aki, hogy is mondják "szörfölt az embereken", azt hiszem tömegszörf a neve, de fogalmam sincs...meg ugye voltam Keszthelyen kórustáborba is, na meg az augusztusom volt egyébként is a legjobb szerintem...hát vagy nem is biztos (what the f*ck I'm saying?...my gosh...)...meg Balatonföldváron is voltam nyár elején ugye, de ezt már említettem régebben és ott összespannoltam egy csomó emberrel, főleg fiúkkal, de ez persze nem jelent semmit, szóval ne gondoljatok semmi rosszra...na jó gondolni mi is gondoltunk, de az kb csak a vetkőzős póker szintjéig jutott, az is mondom csak gondolatban. Meg zenét hallgattunk, meg fürödtünk a Balcsiba, de hát azt is sok eszünkkel este, amikor a levegő hűvös volt, de hát nem is nagyon tudtunk volna máskor, hiszen ők jórészt ott dolgoztak...Azok a régi szép idők...most meg megyek fejjel a falnak...holnap is írok dogát, meg kórus van, aztán holnap után kóruskoncert a suliba a zene világnapja alkalmából....ennyi lészen...
És végül egy szám Azure Ray-től, majd még biztos fogok tőle kitenni ide számokat, mert olyan nyugtatóak, csukd be a szemed miközben hallgatod és a világ mintha megszűnne körülötted....

Kiss the rain

Kiss the rain, maybe that impossible, but try it, be laughing and enjoy the life...even then many times difficult.../This is my wisdom/

Eszembe ötlött ez a piciny kis mondat: Kiss the rain. Nem tudtam mire vélni, aztán beírtam a keresőbe és rájöttem, hogy ez egy nagyon szép szám. Ehhez jött a fönt olvasható bölcsességem...nem tudom nyelvtanilag helyes e vagy sem...de a lényeg érthető szerintem...

Elképesztően nehéz...rémesen "hajtépő és falkaparó" ez az év, nem tudok rá jobb kifejezést...egyszerűen csapjunk bele a lecsóba már szeptemberben...tz, röpi és felelés hegyek...emellett nekem még ott van az hogy egy egész fele vagyok probléma, ami nem probléma csak, hát ilyenkor ugye...suli közbe alig van idő ilyenekre...tudom szar ügy...egyébként elhatároztam hogy művészeti suliba akarok menni...nem tudom ez hogy fog összejönni, egész pontosan egyetemre, ami ugye a M. Képzőművészeti E., vagy a MOME lenne...de hát ez rohadt nehéz lesz...ezért akarok most nagyon rágyúrni a rajzra és esetleg érettségizni is belőle, meg rajzpályázatokra műveket beadni...fúú de hát az érettségi is...még 2 év...vagy már csak 2 év...holnap meg 3 doga...pöpec...nesze neked fogd meg...és ebből mi a tanulság? Ne tereltesd el a figyelmed a másik feleddel...

Azt hittem soha többé...

Azt hittem soha többé nem fogom ezt folytatni...de rá kellett jönnöm, hogy kell...mert ez egy fajta lelki támasz számomra, hogy én ide írogatok...segít átvészelni mindenféle időszakon...persze a festés is ezek közé a tevékenységek közé tartozik...nyáron el is felejtem milyen az...milyen szenvedni a suliban, meg itthon a leckével...milyen az amikor nem lehetek szabad lélek...mintha egy kalitkába zárnának olyan érzésem van és monoton kelek, tanulok, fekszem, mintha nem is élnék...különösen most...hogy csak egy egész fele vagyok...kín...kimondhatatlan...egy belső szétszakító erő...ezt csak érezni lehet...elmondani nem...azt mondhatnám tökéletes ez így ahogy van...ez az élet...másnak az lenne, az hogy tanulhat, hogy van aki szereti és tiszteli, nagy kincs...hogy van hol laknom, hogy szinte azt eszek amit akarok...de de én...én nem vagyok mégse elégedett....lázadok...mire is vágynék most? elutazni messze, vele lenni a másik felemmel, egy egésznek lenni, el nem válni többé...arra vágyom, hogy soha többé ne legyen  ez így ahogy most...szabad akarok lenni, de mégis elkötelezett...
U.I.: Nézzétek meg vagy olvassátok el az Üvöltő szeleket <3