A gödör mélyén

Tudom, hogy nem írtam sokáig...hogy nagy volt a kihagyás...az űr...és igazából szívesen leülnék egyszer és kiírnék tényleg mindent magamból...de nincs rá se erőm, se időm...Sok minden történt  mostanába...beleértve egy olyan dolgot, amit álcáztam mindenki előtt, kivéve ő előtte...ő tud mindent...ő nagyon félt, amikor mondtam neki...de másnak meg nincs erőm elmondani...nem is biztos, hogy akarom...hisznek, amit akarnak...most is csak körvonalazva, a forró kását kerülgetve írok róla, mert nem akarom, hogy így derüljön ki számukra, ha esetleg idetévednek...bár már ez is mindegy...a lényeg, hogy itt volt ez az influenza járvány...nem voltam influenzás...bár mindenki azt hitte....Az elmém hibbant meg..bár ez már nem újdonság...olyat tettem, amivel megváltozhatott volna minden...de ehelyett csak egy hét szenvedés lett belőle az ágyikómban...és a tüneteket illetően pedig nem hazudtam senkinek...Megint előjött az az érzet, ami hetedikes koromban volt...de most tettekre kényszerített...szörnyű volt...illetve nem is...de még mindig szörnyen érzem magam...fizikailag kevésbé...bár lehet...sőt érzésem szerint hagyott lenyomatot bennem a dolog...de lelkileg...kész...katasztrófa...Ennek tetejébe ahelyett, hogy az emberek kisegítenének a rohadt mély gödörből, inkább betemetnek földdel...mert ugyan már kivagyok én...söpörjük a szőnyeg alá a dolgokat, mert úgy egyszerűbb...nem vagy tökéletes...nem is kellesz...ennyi problem solved...
Mai ajánlásom pedig egy igazán gyönyörű és tökéletes film, ami ugyan szomorú, de a történet...az út édessé teszi és ebből egy igen érdekes keserédes íz keveredik ki ....Selyem (Silk)