Blue Thursday

Szokásommá vált mostanság csütörtökönként, mikor egyébként a legtöbb dolgom lenne, elmélkedni, mélyen elgondolkodni a világ dolgain és mindenen ami nyomaszt és egyáltalán...Visszagondolok és előre...és szomorúsággal tölt el..mert ilyenkor az jut eszembe, hogy ez sosem lesz másképp vagy ez sosem valósul meg...vagy úgy egyáltalán soha többet nem fog senki semmire tartani...mindig is csak szürke maradok...a szürkébbnél szürkébb...Sohasem az érdekelt, hogy sok pénzem legyen, csupán néha jól esne, ha tartanának valamire, ha nem az lenne az általános nézet, hogy kiröhögnek, mert úgy gondolják én soha nem lehetek képes erre...de szeretnék...szeretnék valamiben jó lenni, szeretnék a világ arcába röhögni, hogy na látod nekem volt igazam. Sokszor van elegem...túl sokszor...mert mindenki jobb...valamiben jobb, tehetségesebb...én csak ülök a saját világomban...mert úgy esik jól...egyenlőre nem is érdekel más...csak néha hadd merüljek el ebben...hadd legyek kicsit elzárva mindenkitől...aztán visszamászom a mókuskerékbe...mert mást úgyse tehetek...nem tudom elviselni...már egyre kevésbé tudom elviselni ami körülöttem van...Egyszer lent...másszor még lejjebb...

Mindennek megvan a maga oka

Megint csak az iskolán jár az eszem...pontosabban az egyetemeken..hova kéne menni, mit kéne csinálni, ez lenne jobb vagy az?...rémes...És nem is biztos, hogy valaha választ kapok rá, hogy ez jobb lett e volna mint az...De hátha így kell történnie...hiszem, hogy mindennek megvan a maga oka...ha ide nem vesznek föl, hanem oda, az nem véletlen történt, hanem azért mert a sors így akarta. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy így van és nem én rontom el az életem. Szeretném hinni azt is, hogy egyszer imádni fogom a hétköznapjaim, a magánéletem, az egész életet, mert minden úgy alakul majd, hogy szép és jó legyen.