Annyira utálom már!!! ='(
Törit kell tanulni, matekot kell tanulni, dalt kell tanulni, ezzel, meg azzal az emberrel kell beszélni, be kell tartani az ígéreteim, mosolyogni KELL...én...én...ezt...nem...nem akarom...annyira elég volt már a világ hülye akadályaiból, amiket elémb*asz...nem megy...nem akarom tovább csinálni...csak...csak ülni akarok egy sarokban és sírni, mig el nem fogynak a könnyeim, aztán fölnéznék, elmosolyodnék...és talán könnyebb lenne...de valószínűleg nem...csak mindenki hagyna békén...ez így túl sok egyszerre!!!...annyira irónikus...sírok és közbe kiröhögöm magam, hogy milyen szánalmas vagyok...bárcsak megállíthatnám az időt...elmerengnék napokig, hetekig, sétálgatnék fel-alá, festenék, írnék, olvasnék, tanulnék (hát igen...), átölelnék néhány embert, néhány feje fölé esetleg raknék egy-egy nehezebb tárgyat, hogy mikor újból futásnak eredne az idő, az a fejükre essen /=)/...és még sok mindent csinálnék...milyen jó lenne...de nézzünk szembe a komor és zord valósággal...mindig mindenki csak reménykedik, aztán egyszer csak rájön hogy eddig egy álomvilágban élt, és most felébredt és elszörnyülködik, hogy mi van körülötte, elszörnyülködik azon, hogy eddig csak tervezett, de nem tett semmit és az évek elrepültek a feje fölött és már nem tudja visszacsinálni...én is sok mindent másképp csinálnék...de valamit nem...mert az túl sokat változtatna a jelenemen...nem mintha annyira rózsás lenne a jelen...de azért nem annyira katasztrófikus talán...csak néha vannak mélypontjai, amik egyenes arányban állnak a tetőpontokkal...vagy nem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése