Víz és kövek, nem más az élet, s ha túl sok kő húz a víz alá előbb utóbb vízbe fullassz, s hiába bogozod ki a kötelet, s kerülsz közelebb a felszínhez egy kőtől megszabadulva, ha egy másik megint a lábadra csavarodik, s érzed a levegő lassan kifogy a tüdődből, s mennyit kínlódsz egy lélegzetért, amit nem is élvezhetsz valószínű örökké...de még így is hogy fuldokolsz, így is észreveszed a másikat, aki tudtán kívül csavarintja lábára a követ, s ordítanál neki, hogy ne tegye, de nem teheted, mert nem vagy képes rá, nem mered a szemébe mondani, hogy jobban félsz attól, hogy ő hamarabb vízbe fullad, mint te, s legszívesebben félelmedben önszántadból kötnéd a köveket a lábadra, csak hogy ne kelljen ezt megélned..nehéz, nagyon nehéz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése