Örökké

Végtelen szomorúság gördült le az arcomon, ...rá gondoltam...arra, hogy őt keresem mindenben, mindenhol, mert ő maga soha nem lehet az enyém...belegondoltam, hogy olyan ez mintha a szomjazó háromnaponta fél pohár vizet kapna, s tudatában lenne annak, hogy hamarosan annyit sem kap, mégis meginná azt a felet, mert nem tud rá nemet mondani...