Finom mosoly

Van miért aggódnom, van miért letörölnöm pillanatnyi jókedvem arcomról, van amin a jövőm múlik...vagy van akin...van okom elrejtőzni a világ elől míg nem vagyok biztos...de inkább szokványos halvány, megértő és kedves mosolyom mutatom a világnak, vagy örömtelien kivillantom fogsorom, de belül csupa kétellyel...s most a zongora csendtörő vigaszába menekülök, hisz milyen gyönyörű hangszer, olyan bús és kifejező, bár egy igazihoz menekülhetnék...hm...nem tudom mit írjak, de találtam egy nagyon jó számot, amit már régóta ismerek, csak nem tudtam róla...csak hallgassátok...

lalala...

Hm de jó volt a mai estém, és ma egész sokat tanultam....ojee =)... és egyik barátnőmnél karaokéztunk, holnap meg szintén ojeee, találkozok az én édesemmel, csak ne lenne soha hétfő, aztán jövő hét péntek gólyabál, meg megyek halloween partyra másik barátnőmékhez aztán ott alszok, lenne már szünet komolyan, az a baj az is olyan hamar véget ér, mint minden...nyööö....na mindegy legyünk spontánok, aztán élvezzük a mát =) ojee XD

Szélmalomharc a világ ellen

A világ esküdött össze ellenem? azt hiszem így történt...hiába szeretsz valakit és ő hiába szeret, ha nem lehettek együtt ugyan mit ér? egy hét egy év, egy év egy hét...Nem akarom elveszíteni, tudtommal ő se engem, de a kis kalitka mintha egyre szűkebb lenne, nem bírom sokáig...ő se nagyon, kész lennénk felhagyni mindennel, csak legyünk együtt végre, de ennek szörnyű következményei lennének, fájdalmas, a végén még többet nem látnám, ezt pedig nem akarom...nem hittem, hogy valaha azt mondom valakire, hogy tökéletes, mert mint tudjuk olyan nincs, ő sem az, de én annak látom...egyre gyakrabb hogy könnyekkel fekszem, sőt akár könnyekkel ébredek (életemben nem sírtam még ennyire őszintén és fájdalmasan) és a napom mintha egy kínpad lenne...nem hinném hogy valaha is vége lesz ennek, ennek a szerelemnek, sőt már úgy érzem ez még annál is szebb, remélem idővel többet lehetünk együtt, mert ezt esküszöm nem bírom....

Tudom, hogy mostanában túl sok eléggé szomorú és szerelmes dolgot írok, de ez az életem jelenleg...
És ajánlanék még egy könyvet: Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem (még csak beleolvastam, de jónak tűnik)

 

 

Love story

Fel tudod fogni milyen szárnyak nélkül, könnyeden suhanni a rózsaszín felhők homályában? Mikor ajkaid csak gyöngyszavak hagyják el, s egy rezdülésed mindent elárul rólad, mikor nem bánod, ha egy tekintet útvesztőjébe kerülsz, majd a puha mézédes ajkak vonzásába gabalyodsz...Mikor egy lélekben látod meg a világmindenséget, megtalálod önmagad általa, s többé ezt a varázst útjára nem engednéd, hanem finom selyemmadzagon magadhoz láncolnád, hogy ha akar mehessen, de csak úgy, ha széjjelszakítja ezt a nemes és érzékeny köteléket, mely húsodba vág ekkor, s érezni fogod ismét, hogy a világ csak egy üres szoba, melynek négy fala minduntalan figyel, s elvár...s az idő múlásával beleroskadván, még mindig a selymet foltozgatod...De amíg a lélek nem tér más útra, addig csak egy dolgod van, élvezni életed gyümölcsét...