A világ esküdött össze ellenem? azt hiszem így történt...hiába szeretsz valakit és ő hiába szeret, ha nem lehettek együtt ugyan mit ér? egy hét egy év, egy év egy hét...Nem akarom elveszíteni, tudtommal ő se engem, de a kis kalitka mintha egyre szűkebb lenne, nem bírom sokáig...ő se nagyon, kész lennénk felhagyni mindennel, csak legyünk együtt végre, de ennek szörnyű következményei lennének, fájdalmas, a végén még többet nem látnám, ezt pedig nem akarom...nem hittem, hogy valaha azt mondom valakire, hogy tökéletes, mert mint tudjuk olyan nincs, ő sem az, de én annak látom...egyre gyakrabb hogy könnyekkel fekszem, sőt akár könnyekkel ébredek (életemben nem sírtam még ennyire őszintén és fájdalmasan) és a napom mintha egy kínpad lenne...nem hinném hogy valaha is vége lesz ennek, ennek a szerelemnek, sőt már úgy érzem ez még annál is szebb, remélem idővel többet lehetünk együtt, mert ezt esküszöm nem bírom....
Tudom, hogy mostanában túl sok eléggé szomorú és szerelmes dolgot írok, de ez az életem jelenleg...
És ajánlanék még egy könyvet: Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem (még csak beleolvastam, de jónak tűnik)
És ajánlanék még egy könyvet: Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem (még csak beleolvastam, de jónak tűnik)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése