Fel tudod fogni milyen szárnyak nélkül, könnyeden suhanni a rózsaszín felhők homályában? Mikor ajkaid csak gyöngyszavak hagyják el, s egy rezdülésed mindent elárul rólad, mikor nem bánod, ha egy tekintet útvesztőjébe kerülsz, majd a puha mézédes ajkak vonzásába gabalyodsz...Mikor egy lélekben látod meg a világmindenséget, megtalálod önmagad általa, s többé ezt a varázst útjára nem engednéd, hanem finom selyemmadzagon magadhoz láncolnád, hogy ha akar mehessen, de csak úgy, ha széjjelszakítja ezt a nemes és érzékeny köteléket, mely húsodba vág ekkor, s érezni fogod ismét, hogy a világ csak egy üres szoba, melynek négy fala minduntalan figyel, s elvár...s az idő múlásával beleroskadván, még mindig a selymet foltozgatod...De amíg a lélek nem tér más útra, addig csak egy dolgod van, élvezni életed gyümölcsét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése