Van miért aggódnom, van miért letörölnöm pillanatnyi jókedvem arcomról, van amin a jövőm múlik...vagy van akin...van okom elrejtőzni a világ elől míg nem vagyok biztos...de inkább szokványos halvány, megértő és kedves mosolyom mutatom a világnak, vagy örömtelien kivillantom fogsorom, de belül csupa kétellyel...s most a zongora csendtörő vigaszába menekülök, hisz milyen gyönyörű hangszer, olyan bús és kifejező, bár egy igazihoz menekülhetnék...hm...nem tudom mit írjak, de találtam egy nagyon jó számot, amit már régóta ismerek, csak nem tudtam róla...csak hallgassátok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése