Képzeld el a nyugalom szigetét, itt vagy most, ülsz a puha, fehér párnákon és bámulod a tengert, érzed a finom szellőt és a gyümölcsök és virágok friss illatát, békés minden, boldog vagy és nyugodt, legtöbbször pont ennyire lenne szükségem...vagy nézzünk egy másik képet: mezítláb vagy egy réten, ahol puha pázsit nő és a barátaiddal táncoltok és érzitek a nap melegét a bőrötökön, de csak finoman, ami mosolyt csal arcotokra, s mikor elfáradtok egyszerűen elengeditek magatokat és a földre huppanva pihentek és bámuljátok a bárányfelhőket...s ezek azok a pillanatok amikre azt lehet mondani hogy közel tökéletesek...legalábbis számomra...
Tekintetem bágyadt, ám mégis fönn vagyok, mert most jólesik, csak úgy lenni a pillanatban, alkotni valamit a körmömre, zenét hallgatni, írogatni, de azt hiszem holnap délután alszok egyet...s nem ártana festményem is befejezni vagy netalántán olvasni...de nem is számít ez most, ám a pillanatban élni nagyon jó, egy jó pillanatban élni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése