"I need you, honey, because I love you...You are my life...I know, incredible...but true...and I hope you know that I can't live without you"
Sok mindent gondolunk, annál kevesebbet teszünk...nyűg...nyűg az élet, mázsás teher, mit vállunkon cipelünk...s ha csak magunkért felelnénk más lenne, minden más...könnyeden fölhagyni mind ezzel, de nem lehet...gondolj egy láncra, pont így élsz, te egy szem vagy a sok közül, s abba az egy szembe kapaszkodnak többen, s te is kapaszkodsz beléjük, mert fontosak neked, hogy megtaláld az egyensúlyt, hogy ne szakadjon szét a lánc, ezzel többeket magaddal sodorva a porba melybe végül belehullasz, ha azt a szörnyű világképet látod magad előtt, mint én magam...édes istenem...hm..hmhmhmmmhmmm...
Mindig is meg akartam mutatni ki vagyok, azt akartam lássa a világ mire vagyok képes, hogy nem vagyok egy átlag...annyi már most biztos hogy nem vagyok átlag ezt sokan tudják, hogy "fura" vagyok...de én mást akartam megmutatni, azt, hogy mit látok, érzek, hallok, gondolok, azt akartam, hogy más is lássa valahogy, mondjuk a művészetemben...de nem érzem úgy hogy képes lennék rá, arra, hogy valaha is ezt lássák, észrevegyék...ehhez én nem vagyok elég...jó...csak sodródom az árral, s nem látom, hogy partot, vagy vízesést fogok e előbb érni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése