"cicavirág ki az erkélyemen pattansz ki magodból, hogy majd szerenádot adj bajszodat dörzsölgetve éjnek évadján,-------------------------------------------------------------------------------------------------
szerelmem vizével hintlek be majd, hogy szárad magasra szökjön, s tejet csorgatok ajkaidra, hogy soha ne szomjazz, bundád fogom cirógatni álmos füvekkel és oltalmazlak vad kertek kutyatejeitől" by: Waterdrop
Pesszimista...örök elégedetlenségben él...az örök rosszat látja, mindent úgy lát, hogy az minden szempontból rossz. Illetve az ő szempontjából biztosan. Mindig csak a vita...mindig csak minden, ami leránt. Sohasem értékeltek úgy, ahogy szerettem volna...soha nem is fognak...miért tennék...nem is lesz rá alkalom, hiszen miért kellene, hogy bármit is lássanak abból, ami vagyok. Utcalány...még csak az sem...Semminek és senkinek sem elég jó, a legjobb...nem is kellene, hogy legjobb legyek. Csak lásson valaki belém...lássa a hazug mosolyom és ölelne át...Beleőrülök...már beleőrültem...örökké ugyanabban a vak világban élni...nem lehet...Mindig csak a pszichológust játszom...elhitetem magammal, hogy majd lesz valami...nem lesz...miért lenne...nem tőlem függ az emberiség...de istenigazából nem függ tőlem senki...eltűnnék sem borulna föl a világ rendje...egy atomnyi rész megrezdülne, aztán ennyi...volt nincs...száz év múlva már garantáltam nem lennék senkinek sem érdekes...hiszen mégis ez ki volt? tett valamit, jó volt valamiben, okos volt, ügyes, vagy káprázatosan szép és tehetséges? NEM...Akkor meg mégis kit érdekel? SENKIT....elfoglalt egy egységnyi teret, elszívta más levegőjét, evett, ivott...ennyi volt...ENNYI VAGYOK.
Vannak érzéseim, vannak mély gondolataim, van véleményem és van ami nem érdekel. Vannak elképzeléseim, vágyaim és istenigazából soha nem értett meg igazán senki. Vannak igényeim és különösen tudok bizonyos személyekhez ragaszkodni, nehezen döntök és idő míg megszokom a változást. Ha nem törődnek velem azok, akikhez ragaszkodom, magányos vagyok. És igen valóban többnyire többet kell velem törődni és hallgatni a világról alkotott pesszimista képeimet. És igen, ha rosszul érzem magam lelkileg, van, hogy fizikailag is és van hogy képes vagyok a végletekig eljutni...Nem egyszerű a személyiségem, még ha sokan úgy is gondolják...Sokszor magam sem tudom mi bajom és mit akarok. Sohasem voltam igazán boldog és ha egy-egy viszonylag szép pillanatra vagy csak számomra fontosra visszagondolok mosolyogva sírok. Este és reggel amikor belenézek a tükörbe csak egy szomorú karikás szemű lányt látok, aki napról napra él, mert mást nem tud tenni bánatában. Gyakran sír és folyton a saját kis világába próbál burkolózni minden elől, még ha így, van, hogy valami jobban is fáj...Már nem is érdekli semmi. Szeretne örökké csak a saját világába merülve ülni egy sarokban és bőgni...közben ott lenne szomorúan csillogó szemei alatt az a halvány mosoly, amellyel mindig önmagának is hazudik. Úgy ülne ott, hogy bárki őrültnek vélné, már ő maga is elhinné, már sokszor elhiszi, hogy tényleg így van...
NA DE VAN PÁR PILLANAT, AMIÉRT MEGÉRI ÉLNI...néha...ritkán...egészen alkalomszerűen szinte soha... hahaha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése